Sajnos minden tekintetben: a tanév vége, a 4. osztály vége, ennek összes vonzatával. Jövőre a gyerekeknek más osztályfőnök, más tanárok, már felsős "életvitel"... Nekem más gyerekek, más osztály, kicsik, akiket majd újra a "digitáliára" nevelhetek... De az még nagyon hosszú folyamat lesz. Mindig megvisel a "váltás". Nyilván mindenkit. Ők különösen hiányozni fognak... No de ne menjünk elébe a dolgoknak.
Valahol a Hunyadiaknál és a törökök uralmánál hagytam abba a "pályázat" történetét. A győzelmek utáni szakaszban rendkívül nehéz olvasmányokkal találtuk szembe magunkat. A mohácsi csatát leíró, majd az Egri csillagokból származó részletek igen csak próbára tették a gyerekek szövegértését. Sokszor a szakértői mozaikba nekem is be kellett szállnom, különösen azokban a helyzetekben, amikor például kedves tanítványom csillogó szemmel "közölte", hogy "Marianna néni, én ezt nem értem". Íme a részlet:
A szövegektől függetlenül lelkesen dolgoztak a gyerekek. A szokásos kulcsszó gyűjtemény bővítése, az időközben elkezdett történelmi rajzok megrajzolása nem okozott gondot számukra. És az sem, hogy a csoport által "pontokért megvásárolt olvasmányok" segítségével a megismert történelmi eseményeket egymásnak is bemutassák.
 |
| Közösen rajzolunk, úgy gyorsabb |
És egyre fogyott az időnk. Tapasztalatból tudhattam volna, hogy márciusban elkezdeni egy ilyen nagy volumenű projektet, főleg 4. osztályban, amikor más dolgunk is van év végén, nem szabad. De így sikerült. Ezért az eredetileg tervezett témakörökből a XIX. század eseményeit kihagytam. Hiszen a reformkorról, Petőfiről, a 48-as szabadságharcról, az aradi vértanúkról minden évben hallottak a gyerekek az ünnepségek kapcsán. Az olvasmányokat elolvasták, mert szorgalmasak, de a közös feldolgozásukra már nem került sor.
A legutolsó nagy témakör így lett a Rákóczi szabadságharc és az azt megelőző kuruc - labanc villongások.
A téma feldolgozásához bevetettem a QR kódokat. Tudtam, hogy nagy sikert aratok majd ezzel, hiszen én is oda vagyok a kódokért, különösen gyártani szeretem őket. Nem ördöngős az elkészítésük, azt azonban most meg kellett tanulnom, hogy nem lehet őket "csak úgy", a nyomtatás során nagyítani, mert akkor a telefon nem igazán tudja értelmezni őket. Az óra előtt feltérképeztem, hogy a gyerekek közül kinek van lehetősége okos telefont használni, megkérdeztem a szülőket, hogy támogatják-e ezt a munkát, és megkértem őket, hogy töltsenek le egy QR kód olvasót. Nem aggódtam, tudtam, hogy csoportban dolgozunk majd, tulajdonképpen az 5 csoportnak 1-1 telefon is elég lett volna. De a gyerekek blogjában is látszik, hogy jó sok "kütyüt" sikerült bevetnünk. Sok gyerek már saját maga töltötte le az alkalmazást és volt aki nem is telefont, hanem tabletet hozott.
Az óra (órák) jól sikerült, a kérdések így sokkal érdekesebbek voltak, a válaszok megkeresése is könnyebben ment, mintha csak az olvasókönyvet használtuk volna.
 |
| 1. kérdés |
 |
| Csabi |
A legvégére maradt az igazi nagy munka. Valahogy számot kellett adnunk arról, hogy mit is tanultunk, volt-e értelme az egész projektnek (hát persze, hogy volt). Befejeztük a rajzainkat, újra megkerestünk osztályokat (a 4.a-t és a 3.a-t), és szeretettel meghívtuk őket egy előadásra. Ezt éppen az utolsó tanítási nap első órájára sikerült megszerveznünk. Ennek ellenére le a kalappal a vendég gyerekek előtt, akik nagyon tisztességesen meghallgattak minket és a saját tanítványaim előtt, akik nagyon tisztességesen felkészültek az előadásokra.
Közösen készítettünk egy lapozható kiadványt (ezt most éppen a slipp.it - nel), melynek az összeállítása tulajdonképpen nagyon egyszerű volt, csak a rajzok megrajzolása tartott heteken keresztül. A regisztráció most a szokásos, egyszerű módon történt: én regisztráltam, a gyerekek pedig dolgoztak az alkalmazással.
Az IKT-t nagyon élvezték és így a szóbeli felkészülés is sokkal könnyebben ment. Ennek ellenére az előadás egy kissé bátortalanra sikerült, de a hallgatóság lenyűgözve figyelte tanítványaimat.
 |
| Felkészülünk |
 |
| Az előadás |
 |
| Vendégeink |
 |
| Vendégeink |
A projekt során sokféle értékelő eszközt készítettem, mellyel menet közben a gyerekek önértékelést is tanultak, de állandó értékelő eszközünk a Pontozó tábla és a ClassDojo volt. A Pontozó tábla alapján eredményt is hirdettem a "törzsek közötti versenyben": Tasék győztek. A jutalmat most választhatták: fagyizni szerettek volna.
A ClassDojoban az "Egy szuper törzs tagja voltál" kitüntetést végül is mindenki megkapta.
Ez a ClassDojoban készíthető "éves jelentés", látható, hogy nagyon minimális a negatív értékelések száma. :D
A gyerekek Számadás című blogbejegyzésében olvasható, hogy értékeltük a projektet, és megbeszéltük a projekt alapkérdését valamint a projektszintű kérdések közül néhányat.
...és, hogy hogyan összegezném munkánkat? Nagy fába vágtuk a fejszénket! Még nem ülepedett le teljesen. Ha majd igen, akkor írok még ide.
